2013. február 7., csütörtök

Made (Somewhere) in Hollywood

Stephen Dorff és Elle Fanning főszereplésével a Made in Hollywood magyar című film, ami eredetileg a Somewhere-re hallgatott, már két éve kijött. De én csak most néztem meg, pedig fel is írtam a kis listámra, hogy egyszer meg kell néznem. Hát most sikerült!



És sajnálom, hogy eddig vártam, mert így megfosztottam magam egy hihetetlenül jó filmtől. Sofia Coppola az egyik legtermékenyebb női egyén a filmiparban, aki nem csak színészkedik, producerkedik, ír és rendez, hanem mindezt egy igényes, elgondolkodtató formában teszi. Nekem ez az első filmje, amit láttam tőle, mint rendezőtől és el vagyok ájulva és tervezem a többi filmjét megnézni. Alapjáraton is szeretem a művészibb, de nem túldramatizált filmeket, amik nem feltétlenül happy end-del záródnak, sőt olykor nagyon nem azzal, és a Made in Hollywood minden szempontból tetszett.

A bevezető jelenet különösen megfogott, bár a jelentése főleg a film végén nyer értelmet, hiszen nem kapunk egyértelmű megoldást, csak belekukkanthatunk valami friss és új kezdetbe. Ez az újrakezdés számomra nem feltétlenül úgy jött le, mint valami, ami tényleg be fog következni. Elnézve a főszereplő Johnny sivár, üres életét, nem vagyok benne biztos, hogy képes a "sztárságán" és végülis egyfajta "kényelmén" túladni, hiába csillan meg a remény. (De ez a kérdés amúgy is ránk, nézőkre van bízva, szóval azt gondolhatok, amit csak szeretnék:)

Nem akarom elmondani a történetet, mert inkább nézzétek meg. Meg igazából, nincs is nagyon története, az első majdnem egy órában alig történik valami. Csak Johnny Marco életét követhetjük nyomon, amit már ő is nehezen visel el, de nem tesz ellene semmit. Mindene megvan: pénz, nők, kocsi. Aztán jön a kislánya. Elle Fanning feltétlen szeretete, vidámsága és üdesége némi változást hoz apja életébe, aki  csak akkor él igazán, mikor a lányával van. Ilyenkor viselkednie kell, nem hívhat call girl-öket, ráadásul kimozdul a lányával, elviszi ide-oda és jól érzik magukat. Na valahogy mégis sikerült egy kicsit a sztoriról beszélnem. Nagyjából a fő történést elmondtam. De ez nem is a cselekményről szól. Ez annál sokkal mélyebb, mint hogy másfél órában konkrét karakterfejlődést lássunk és egy komplett, kiforrt sztorit kapjunk. 



Véleményem szerint a film nem csak a "celebek" hányatott sorsát jeleníti meg, hanem a kiégést, mint össznépi problémát is. Attól még, hogy több milliós kocsival száguldozik főhősünk, attól még ugyanúgy szenved, mint bármilyen más földi halandó. Sajnos, a mai világban az életuntság általános dolog, és nagyon nehéz kijönni belőle motiváció nélkül. Valljuk be, mindenkinek vannak rosszabb életszakaszai, ezért is tud, ha nem is teljes mértékben, de azonosulni a néző a főszereplővel.

Amilyen lassú a film, olyan sok emóciót ad a közönségnek. Hiába érezzük, hogy csak ugyanazok a mozzanatok történnek egymás után, mégis annyi érzelmet kelt az emberben a mondanivalójával, hogy nem tarthatjuk unalmas filmnek.

Tetszettek a hosszú beállítások, a kézi kamerás felvételek, a színvilág, úgyhogy igazából nem is találtam kifogásolnivalót a filmben. Talán a címe.

Illetve azt nem értettem, hogy miért csak most eszmélt fel az apa, hogy van egy lánya és miért csak most kezdett változni. Hiszen nyilván a lány kicsi kora óta töltenek egymással időt, és a filmben is úgy tűnt, hogy ez egy megszokott dolog náluk (pl a korcsolyaedzés). Bár valószínűleg a löketet az adta, hogy az anyuka le akar lépni, így huzamosabb ideig voltak együtt az apja meg a lánya. Így Johnny rákényszerült, hogy önmegtartoztató létformát öltsön huzamosabb ideig, vagyis míg Cleo nála van, és mivel ez az időhossz most  számára szokatlanul hosszú volt, ezért értelemszerűen hosszabb ideig is kellett viselkednie, ami végül ráébresztette, hogy ez egy sokkal jobb és helyesebb életforma, és igenis van miért felkelni és kimozdulni abból a szobából.

Ami Cleo-t illeti, ő képviselte a felnőtt felet. Nem hisztizett, pontosan tudta mit kell és mikor tennie, mondania. Nyugodt, kedves, élettel teli természete jól ellensúlyozta az apja ürességét. Nem kérdőjelezte meg apukája egyik mozzanatát sem, tökéletesen tisztában volt a körülményekkel, azzal, hogy az anyja elhagyta, mégis mindenben a jót látta. Azt hiszem Elle túl fogja szárnyalni a nővérét, Dakota Fanning-et.

Szóval:



Film: 5
Szereplők: 5, igazából kettő főszereplő volt a többiek nem hagytak túl mély nyomot
Sztori: igazából ez nem a sztoriról szólt, úgyhogy nincs jegy
DVD: én nem venném meg, mert ez olyan egyszer-nézem-meg film, de az tényleg!




Sir Brian

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése