Bevallom jelesül, csakis Ronald Weasley-ért néztem meg ezt a filmet. Rupert Grint tinédzserkorom nagy szerelme és már csak egyetlen filmjét nem láttam. Szóval elhatároztam, hogy most már elég érett vagyok ahhoz, hogy egy ilyen nem túl izgalmasnak ígérkező filmbe belevágjak.
Ha tudnátok mekkorát csalódtam! Nemhogy nem volt unalmas, de annyira magával ragadott és tetszett, hogy azóta mindenkit lelkesen buzdítok a megnézésére!
Maga a történet igaz eseményeken alapul. Dióhéjba: a második világháborúban egy német és egy angol repülő a norvég hórengeteg közepén lezuhan. A háromfős német és a kétfős angol legénység ugyanazon menedékkunyhóban kényszerül meghúzódni, mivel a hóvihar közepette nem igazán várhatnak segítségre, illetve ők se pontosan tudják merre van az arra. Háborús ellenfelekként nem nagyon tudják mi a teendő ilyen esetben. Először a németek "foglyai" lesznek az angolok, akik konstans cukkolják felebarátaikat, majd ez megcserélődik. A vége pedig igazán megható. Nem árulom el! Mindenesetre jó látni ezt az emberséget, ezt az emberi természetből fakadó, önkéntelen reakciót!
Öt emberről van szó végig, mind az öt színész remekül hozta a karakterét. Hitelesek voltak, jól éreztették a feszültséget, a bizonytalanságot, a bajtársiasságot. Egyszóval tényleg odatették magukat!
A két főszereplő: Florian Lukas és Lachlan Nieboer. Egyikük sem túl ismert, de épp ez volt a jó. A német precizitás és az angol huncutság harca.
Én megpróbálom promótálni ezt a filmet, mert tényleg érdemes a nagyobb, értő közönségnek megnéznie ezt és szeretném, ha minél többen látnátok! Kár, hogy a filmes díjak nem fedezték fel ezt a kincset!
Sir Brian
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése