Az aktualitás jegyében a Les Misérables (ejtsd: A nyomorultak) filmről fogok itt és most véleményezni.
Legelőször le kell szögeznem, hogy le a kalappal a színészgárda előtt. Egytől egyig mind fantasztikus teljesítményt nyújtottak. És itt most nem csak a főszereplőkre gondolok, hanem bármelyik mellékszereplőre, katona-statisztára vagy akár a Gavroche-t alakító Daniel Huttlestone-ra, akinek ez az első filmje.
Ahhoz képest, hogy nem profi énekesekről vagy musicalszínészekről beszélünk, remekül hozták mind a szerepet, mind pedig a dallamot a színészek.
Hugh Jackman "monológja", ami szinte vágás nélkül került a képernyőre, hatalmas feladat lehetett. Hiszen nem elég, hogy énekelni kell, de mindemellett a színészi játékára is koncentrálnia kellett, hogy hitelessé váljon a szerepe. Tudom, tudom, hogy de hát színész és ez a dolga. De belegondolva ez nem akármilyen teljesítmény. Szerencsére ezt egy Golden Globe-díj is megerősíti.
Külön örültem a ténynek, hogy a szereplők élőben énekeltek, tehát nem utólag festették alá az éneküket. Bár meg kell mondjam, hogy fura volt hozzászokni ahhoz, hogy végig dalolva kommunikáltak a szereplők. Úgy értem, tudom, hogy musicalről beszélünk, de én még nem láttam olyant, hogy egyfolytában így "beszéltek".
Fantine szerepére nem is lehetett volna jobb választás Anne Hathaway-nél. Habár azt nagyon sajnálom, hogy ezért a szerepért képes volt hetekig sanyargatni magát. De azt tényként kell kezelni, hogy az egyik legragyogóbb teljesítménye volt a filmbeli szereplése. /nemhiába a Golden Globe.../
Csak én vettem észre Samantha Barks derékbőségét? Valahogy sehogy sem illett egy ilyen pici derék az arcához, de utánanéztem és tényleg ilyen szerencsés alkata van.
Még regélhetnék rengeteget a szereplők musical-tehetségéről, mert tényleg mindenkivel meg voltam elégedve abszolút, de az már sok lenne.
Még annyit, hogy a kedvenc szereplőim HBC és SBC volt. Hihetetlen figurák ők. Tökéletesen illettek a szerepre és színes, a saját módjukon üdülést hozó karaktereik jelenléte javított a film búskomor hangulatán.
Filmtörténeti szempontból baromi hosszú filmnek találtam Tom Hooper alkotását. Egy majdnem háromórás filmről beszélünk, ráadásul moziban +15 perc reklámmal már kész fenékformáló a dráma. Kicsit lassan, vontatottan folyt a medrében a sztori, habár folyamatosan volt történés, hiszen csönd szinte nem is volt a filmben. Én, személy szerint biztosan nem hagytam volna meg egy ilyen "hangvételű" filmet ennyire hosszúnak, bármennyire is minden egyes rész megérdemelte a vetítést. De pontosan emiatt mondhatjuk el a filmről, hogy könyvhű.
Számomra az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró filmes eszköze A nyomorultaknak az maga a zene volt. Csodáltam, hogy a három óra alatt majdnem végig volt háttérdallam és nagyon szépen, harmonikusan ment át egyik jelenetből a másikba. Ezt azért írtam le, mert alapvetően és nem rajongok a musical-ekért; egyrészt azért, mert amikor még akkor is teli tüdőből énekelnek mikor átlőtték a tüdejüket, az számomra hitelét veszti, másrészt pedig egyszerűen csak jobbnak tartom a párbeszédeket. De hát ízlések és pofonok, ugyebár!
SPOILER ALERT!
Ááá, igen a sztori, maga! Sajnos elég kukacoskodó vagyok minden filmmel, ilyen szempontból és azt is tudom, hogy egy adaptációról van szó és emiatt nem mondhatnék semmi rosszat a történetről, hiszen meg van írva. De muszáj leszek!
Először is, valaki ellop egy kenyeret és ezért(!) 19 évi büntetés vár rá. Hugh Jackman ezt becsületesen is teljesíti, de Javert természetesen kiszúrja magának és innentől kezdve Russel Crowe megszállottja lesz, hogy egyfolytában kutassa a szerencsétlent. Ráadásul Valjean életfogytiglani feltételes szabadlábon lesz. Hogy MI?! Aztán persze becsületes életet próbál élni, de akkor megint megjelenik Russel. Közben magához veszi Colette-t, Cosette-t, majd 9 évig bujkálnak a mániákus, minden-épület-tetejének-szélén-mászkálva-énekelek Úrtól. Aztán jön a szerelmi háromszög, majd a forradalom: 14 fiatal kontra 1400 katona között. A kedvencem, amikor a csatornában húzza Jean Valjean Mariust, aki ha a sérülésébe nem is hal bele, de legalább valami fertőzést kapott volna, ha már a piszkos, patkány- és egyéb ürülékben fürödve menekültek meg. Javert pedig nagy bánatában, hogy egy "bűnös" ember megmentette őt és ezzel képtelen együtt élni, levetette magát a mélybe, aztán persze pont a víznyelő peremére esett a béna. De, akárhogy is a legeslegvége zseniálisan fantasztikusra sikerült. Látványos, érzelmileg tökéletes, nagyszabású!
Szóval, összegezve tényleg méltán Oscar-esélyes és Golden Globe-díjas a film. A szereplőgárda előtt meghajtom fejem. A képi világ kellően harmonizált a cselekménnyel, a zene fantasztikus (bár a magyar fordítást próbáltam nem olvasni),és egyedül csak az időt kifogásolnám.
Film: 5
Szereplők: 5*
Sztori: 5,
Mozi/DVD: határozottan nem mozi, mert hosszú--> otthon tarthatsz wc-szünetet, illetve kisebb képernyőn jobban követhető a felirat és a kép egyszerre
Remélem, tetszett az első véleményem. Próbáltam összeszedetten és érthetően fogalmazni, de ígérem ez javulni fog a jövőben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése