Meet Somebuddy

A mai napon egy egészen különleges, első kritikát olvashattok. 

Történt ugyanis, hogy végre sikerült rávennem valakit arra, hogy írjon véleményt egy filmről. Sokszor beszélünk meg vagy épp vitázunk egy-egy filmet illetően, ajánlunk jót/rosszat a másiknak, netán figyelmeztetjük egymást, hogy ezt semmiképp ne nézd vagy azonnal kapcsolj oda!. 

Ez az első írott kritikája, ráadásul egy olyan filmről, amit én még nem láttam, de bízom Benned ;) 

Említettem már, hogy ezenfelül vámpíros film? Méghozzá az első a blogon!

Szóval fogadjátok nagy szeretettel SOMEBUDDY /írói álnév, ofkorsz/  kritikáját:

Abraham Lincoln a VÁMPÍRvadász, avagy A legkúlabb történelemlecke

Ma láttam ezt a filmet és bár minden erőmmel beadandót kéne írnom, mégis kapva kaptam az alkalmon, hogy leírhassam a véleményem. Úgyis van még 2 nap, hova siessek?

El kell, hogy mondjam, mint mindenki, én is úgy kezdtem neki ennek a filmnek, hogy fél óra után úgyis kikapcsolom, mert ekkora baromságot nem lehet élvezhetőre megcsinálni. De odaszögezett. Már az első snittnél megnyertek, ahogy a vakmerő mini Lincoln megmenti a cuki néger kisfiú barátját a gonosz (és még nem tudjuk, de igazából vámpír) rabszolgatartó állattól. És a film innentől egészen a végéig teljesen hiteles a történelmi hátteret tekintve… persze attól eltekintve, hogy vannak benne vámpírok.

SPOILER kezdete

Első részében végigkísérjük a bosszúra éhes Abe (Benjamin Walker) életét, ahogy összeakad egy tanítómesterrel, akitől eltanulja a vámpírirtás csínját-bínját. Mint egy számítógépes játék trial* részében, mindent megtudunk a vámpírok gyengéiről: Júdástól származnak, ezért nem bírják az ezüstöt, nincs tükörképük, láthatatlanná (!) tudnak válni, indokolatlanul mocsok erősek, nem tudják megölni egymást és alkalmazkodtak a napfényhez, DE nem csillognak!

Aztán kezdődik a harc. De nem is akárhogy! Olyan speciális effektekkel dolgozik a film, hogy már csak emiatt sem lehet a B-kategóriába gyömöszölni. Fröcsög a vér, a vámpírok ijesztőek, de hihetőek. Aztán jön a csavar: amikor Lincoln végre kinyírhatja az anyja gyilkosát, akkor ő utolsó leheletével megsúgja, hogy Abraham csodás haverja, aki amúgy is gyanúsan sokat tudott a vámpírokról, igazából maga is az. Persze csak gonosz (vagy általa annak ítélt) emberkéket fogyaszt el ízlésen tálalva, de attól még az.

Lincoln erre bedurcizik (ami így utána gondolva még jól is jön neki, hiszen csak azt az egyet akarta megölni már az elején is), leteszi a fegyvert és politikusnak áll. Összeházasodik Mary Todd-dal, a helyes rabszolgatartó lánykával és boldogság van. Kiderül, hogy a sátáni fővámpír, akit Rufus Sewell alakít, igazából csalódott az emberekben, mert már az idők kezdete óta rabszolgákat tartanak (szokásos okító blabla), ezért a vámpír-egyenjogúságért harcolva ő is rabszolgákat tart, hogy őket szopogassa, ha korog a gyomra.

Időugrás. A polgárháború idején vagyunk, a már jól ismert szakállal és keménykalappal karöltve. Nem állnak jól és mindenki morcos (halott haver Henry szerint meg kell hagyni a rabszolgákat, mert csak ez csillapítja a szomjukat, szexi négerünk szerint túl sokan halnak meg). Aztán jön a nagy csata, de minden déli katona vámpír, ezért nyilván nyernek, úgyhogy -- zseniális ötlet-, vigyünk oda ezüst fegyvereket (honnan a halálból van erre pénzük??) és akkor minden jó lesz. A film csúcspontja az a rész, amikor a fémet szállító vonaton ott van mindenki, aki számít, hatalmas a csata, majd felrobban a híd és jaj! De a végén minden szuper, Lincoln egy jól irányzott ezüstórás gyomrossal megsemmisíti minden vámpírok vámpírját és a csatára is elér az ezüst, egy kisebb csavarnak köszönhetően, úgyhogy az északiak győznek, és a rabszolgaság eltörlődik. A végén Henry megpróbálja meggyőzni Abe-et, hogy milyen dinamikus duó lennének együtt az idők végezetéig, de ő azt válaszolja, hogy ő már így is örökké fog élni és inkább elmegy színházba. Remek döntés!

SPOILER vége

A legvége így is jó, minden találgatás nélkül, de az én romantikus lelkemnek jobban tetszett volna, ha a záró képben Lincolnt látjuk. Persze lehet, dramaturgiailag jobb ez így.

A film zsenialitása szerintem abban van, hogy úgy kényszerít rá, hogy többet tudj meg arról a kevés amcsi történelemről, ami van. Hihetetlen, de élvezed és szinte fel se tűnik. Persze mindennek a vámpírok az okai, de minden úgy van, ahogy egyébként. Lincoln szegénysorból jött fiú, aki autodidakta módon lesz jó ügyvéd, majd elnök. A háborúról is sokat megtudunk. De ezt az egész történelmi felhangot remekül ötvözi az abszurd humorral. Például: a szexi, de nyeszlett fiatal Lincoln mérgében egy csapásra kivág egy egész fenyőfát; később szó szerint pofán csapják egy jól megtermett ménnel, mire ő megragadja a grabancát és felpattan rá; valaki konkrétan egy szekérrel driftel és sorolhatnám.

A karakterek persze nem a legjobban kidolgozottak, Lincoln a történelem könyvből ismert jóságos felszabadító, a néger haverja néger, a felesége igazából lényegtelen, még az lelki zsarolásra is inkább használják a haverját. Talán az érzelmi szálakat jobban kidomboríthatták volna. Oké, az igaz, hogy az egész mögött az anyukája halála áll, de nem nagyon éljük meg az érzelmeket (például meghal a kisfia ő meg kb, mintha csak az egyedi kalapját vesztette volna el). A vámpírokat nem látjuk sokat emberi helyzetekben és mind nagyon gonoszak. Nekem Henry karaktere tetszett leginkább, neki ismerjük a múltját, látjuk rajta, hogy küzd, céljai vannak és igazából a film befejezésével kicsit a rendező is őt állítja be főszereplőnek.

SPOILER Külön plusz pont, hogy nem halt meg a szimpi néger, mint ahogy minden más filmben történt volna. SPOILER vége

Szóval szerintem művészi értéke van, én rengeteget nevettem rajta /hogy jó vagy pejoratív értelemben az még kérdéses/, a hatására utána olvastam a polgárháborúnak és Lincolnnak. Úgyhogy csak ajánlani tudom.

Ja és a vége főcím alatt a Linkin Park szám nagyon odaba… vág.

*ilyen bevezető verzió, amikor megtanulod, hogy kell játszani