Éjszaka a múzeumban kettő Angyalok és démonok módra.
Az első rész a múzeumos filmből sokkal, de sokkal jobb. Az szerintem baromi vicces volt, meg jópofa és ötletes. A második rész nem sikerült túl jóra. Végig hiányoltam az első rész karaktereit, de sajnos nem ők kerültek előtérbe. Habár az elgondolás nem volt rossz, de nem értettem, hogy mi a fenéért nem fordítják el az aranytábla egyik kockáját és akkor elvileg újra/visszabábusodnának a múzeumi kiállított emberek. Nem?
De. Köszönöm.
Angels & Demons. Nem olvastam, nem is szeretném, mert számomra a film elég nyilvánvalóvá tette a dolgokat, mindent értettem, semmit nem kellett magyarázni. Nem tudom mennyire könyvhű, de az se érdekel, ha nem volt teljesen, mert egy 10/10-es film!!!H.A.T.Á.S.O.S!!
Na, de most jön a java! Az izgalom a tető fokára hág!
Az első, eddig általam nem látott film, de már azóta láttam: 21 and over.
Elég gáz, hogy ezt megnéztem, de kellett valami agykímélő film, mert mostanság elég kaotikusan telnek a napjaim. Mit ne mondjak, nem volt egy nagy kunszt. Mondjuk nyilván nem is ez volt a cél, hanem egy partifilm egy kis sztorival megspékelve. Igazándiból a problémám a gördülékenységgel volt. Egyik pillanatban beindul a buli, aztán 15 percig nem történik semmi, majd megint elkezdek reménykedni, hogy na most és megint semmi. Ráadásul ne viccelődjünk már: egy éjszaka alatt senki nem lesz olyan szerelmes, hogy elmenjen csapot-papot hátrahagyva Dél-Amerikába utazgatni a "szerelmével". Ugyan.
Bár azt be kell látnom, hogy voltak részek,ahol szétröhögtem magam. Lehetett volna sokkal hardcore-abb partifilm, de azért nem volt annyira gyenge. Kár, hogy beleerőltettek egy mély tartalmú melléksztorit, amit a mélységéhez képest, elég felszínesen lerendeztek.
Fogalmazzunk úgy: nézhető.egyszer.
(a trailer-éből nem jön le a pörgetlenség(?))
Nem is tudom, hogy a maradék két film közül melyik tetszett jobban és kéne utoljára hagynom:)
De talán kezdjük a The Impossible ( A lehetetlen) című filmmel.
Igaz történeten alapul a film cselekménye, mely a 2004-es thaiföld-i cunami-katasztrófát mutatja be egy öttagú amerikai (naná) család szemszögéből. Apa, anya és a gyerekek nyaralni mennének a csodás Thaiföldre, amikor pár másodperc alatt horrorba csap át az egész. A család kettészakad anya-legnagyobb fiú és apa-két kisebb kisfiú felállásban. Főleg az anyai oldalt követi a történet, ahol Naomi Watts brilliánsan játszik. Eszméletlenül megrázó az egész történet, a család akarata, az egymás töretlen keresése, az életben maradásért való küzdelem. Persze valószínűleg vannak színesítések a filmben, de akkor is elég nyersen tárul elénk maga a cunami és az utána kialakuló pánik, illetve betegellátás. Ami engem a legjobban letaglózott, az a jelenet volt, amely a víz erejét és a víz alatti tehetetlenséget mutatta. A családi kötelék is nagyon fontos volt a filmben, hiszen kitartóan keresték egymást, emellett a kis Simon és Thomas összetartása és az, hogy egy 5 éves vigyáz egy 3 évesre, mert az apja megkérte rá és ráadásul fel is fogta a helyzet súlyosságát, az nekem nagyon megindító volt.
Brutális téma, brutális látványvilág. A tudat, pedig, hogy megtörtént eseményről van szó, egyenesen hihetetlen, sőt lehetetlen! Talán tényleg az legmegdöbbentőbb az egészben, hogy ez egy igaz történet!
Csak ajánlani tudom és lányok: egy csomag zsepi minimum legyen bekészítve, de a fiúknak se árt legalább egy darab!
És akkor az utolsó.
Half Nelson.--- A fél nelson olyan hülyén hangzik, nem?
Bár most így belegondolva tényleg egy felet tesz ki a film. Úgy értem, ha az ember megnézi a filmet, akkor nem azzal a benyomással kapcsolja ki a lejátszót, hogy igen valami teljes, kerek egészet kapott. És ez nem baj! Ez teszi kompletté a Half Nelsont, hogy csak egy fél.
Most remélem, jól megkavartalak benneteket! De a végére meg fogjátok érteni!
Egy crackfüggő tanárról és egy diákjáról szól a történet. Pontosabban az ő egészen különös kötelékükről, ami nem is feltétlenül onnan indult, amikor a kislány betépve találja a tanárát. Ryan Gosling és Shareeka Epps ( aki megjegyzem amatőr színészként indult a filmben és ez nagy szó, mert az alakítása lenyűgöző) párosa zseniális játékot nyújt a nézőknek. Elég csak a szemükkel kommunikálniuk, abból is megértik és a nézők is megértik, mit gondolnak éppen.Nagyon furcsa volt nekem az egész film hangulata, mert nem azt a tipikus drogos filmet láttam, de azért nem volt komolytalan sem. Ráadásul egyfolytában "középen" haladt a film. Nem volt mélypontja, nem volt mindent áttörő eufória. Csak úgy lebegett az egész. De ezzel nincs semmi baj, mert így is abszolút fel lehet fogni a történet lényegét, mondanivalóját.
Tetszett, hogy nem voltak hegyi szentbeszédek és sose mondtak ki határozottan semmit.
***SPOILER***
A film vége, meg annyira szokatlan volt. Szokatlan, de a jó módon. Igazándiból nem is volt vége ennek a filmnek. Ugye az emberek a pozitív befejezést várják, vagy legalábbis egy határozott, célirányos befejezést. De ez se nem volt pozitív, se negatív. Csak azt lehetett érezni, hogy talán valami változás beindult. Talán lesz kiút. Talán más irányba terelődnek a dolgok. Ez a sok talán kísérte végig a filmet is és befejezésként is megfelelő volt. Így legalább a néző is be van vonva, hogy továbbgondolja. Vagy agyaljon a dolgokon. Egyébként a talán az egyik legjobb szó a függőkre!
Lényeg, ami lényeg, hogy ez a film csillagos ötös és tessék megnézni. Én még biztosan megnézem párszor, mert szerintem az idő teltével sokkal többet fogok érteni belőle és most még nem voltam elég "nagy" a film minden mozzanatához!
Ennyi volt mára! Megint nem leszek egy ideig--> vizsgaidőszak.
Sir Brian
